A változó borfogyasztási szokásokhoz igazodva egyre több alternatív borcsomagolási megoldás jelenik a piacon. Nem csak a palackméretek változatossága szolgálja ki a fogyasztói igényeket, de az üveg mellett számos más csomagolóanyag is szerepet kap.
2017 októberében a brit Waitrose szupermarket „félüveges” sorozatott indított: a száraz borokat a hagyományos 0,75-ös palack helyett fele akkorában, vagyis 0,375 liter űrtartalmúban kezdte forgalmazni.
„Csak a változó fogyasztási igényeknek akarunk megfelelni. Egyre többen vannak, akik meginnának egy pohár bort, de nem akarnak feltétlenül majdnem egy litert vásárolni belőle. És ugyanez a helyzet a hétközi otthoni vacsorákkal is, amihez szívesen innánk bort, de nem egy egész üveggel” – magyarázza a változás okát James Bone, aki a beszerzésért felelős a Waitrose-nál.
Nem egyedi esetről van szó. Májusban chilei és portugál borok jelentek meg a szigetországban félliteres kiszerelésben. Az akkori ügy pikantériája, hogy az antialkoholista lobbi is üdvözölte az új terméket, mondván, ez is azt bizonyítja, hogy a britek elkezdtek visszafogottabban alkoholizálni. (Nemrégiben itt írtunk a csapolt minőségi borok rohamos terjedéséről is.)
A borosüvegek sokáig mindenféle méretekben léteztek. 1972-ben az Egyesült Államokban elégelték meg ezt a sokszínűséget és szabványosították a borosüvegek méretét. Űrtartalmát a gallon egyötödében határozták meg, ami picivel több, mint 750 ml. Európában 1973-ban tették kötelezővé. Tudni kell azonban, hogy a 750 ml nem egy légbőlkapott érték. A bort a 18. századtól kezdték üvegbe tölteni, miután rájöttek, hogy így jóval tovább eltartható, mint a fa- és cserépedényekben. Az üvegfúvók pedig egy szuszra körülbelül ekkora üvegeket tudtak fújni, a méretet tehát a tüdőkapacitás alakította.
– nyilatkozta Lulie Halstead, a Wine Intelligence elemzője. „Elértük azt a pontot, amikor a használhatóság és a funkcionalitás már legalább olyan fontos a fogyasztóknak, mint a tradíció. Szinte elvárják az innovatív megoldásokat, amik a kényelmet szolgálják.” Véleménye szerint a kisebb kiszerelések biztosan gyors sikerre számíthatnak például a szegényebb országokban, ahol nem ritka, hogy az emberek naponta, esetleg rendszertelenül kapják a fizetésüket. De igazából mindenkinek praktikus, mivel hamarabb elfogy, így kisebb az esély, hogy a bor nyitás után oxidálódik és tönkremegy.
Más vonzót látnak benne természetesen az Y generáció tagjai, a hipszterek, akiknek a körében egyre kedveltebbek például a 2 decis fémdobozos („sörösdobozos”) gyöngyözőborok, proseccók. (Ausztriában többfélével találkozni a boltok polcain, illetve itthon is van már dobozos fröccs.) Vagy éppen azok, akik nem tudnak egyszerre meginni egy palacknyi mennyiséget. “Csak idő kérdése” – mondja Halstead –, “hogy az idősebbek is rákapjanak. Ugyanolyan ez, mint hogy mára fiatalok és idősek egyaránt bemennek a Starbucksba, hogy papírpohárból ihassák a kávéjukat.”
A 0,75-ön túli világ Magyarországon sem ismeretlen. Több évszázados hagyomány a tokaji édes borok és aszúk fél literes palackja, ami a szabványosítás (ld. keretes) után is megmaradt. Vendéglátó egységekben előfordulnak kisüveges borok (van ilyenje többek között a Taschner és a Szent István pincészetnek) és egyre gyakoribbak például gyűjtői tételek esetében a 1,5 literes magnum palackok (Gere Kopar 2007, Malatinszky Kövesföld 2006, Szepsy 100 furmint).