Magyarország – több egyéb mellett persze – messze földön híres az ízletes és jó minőségű borairól. Ezekhez a nedűkhöz azonban más- és más pohár, illetve tálalási hőmérséklet dukál. Némi extra ismeretséggel pedig nem csak a borokkal lehet még jobb viszonyba kerülni.

A pohár legfontosabb alapkövetelménye, hogy vékony falú legyen, mentes mindenféle díszítéstől, és lehetőleg tiszta, vagyis pormentes és csillogó. A fehérborhoz általánosságban olyan való, mely 1 decinél kicsit nagyobb, és a pereme befelé ível. A fiatal, illatos fehér nedűhöz azonban kifelé hajló peremű illik, akárcsak a roséhoz.

A vörösek táján egészen más a helyzet. Minél korosabb az ital, annál nagyobb pohárba kell tölteni, hogy az illatanyagok megmaradjanak a bor felett. Az ifjonti nedű esetén viszont az 1 decis kehelypohár a jó választás. Aki tehát fel szeretne vágni a társaság előtt, érdemes mind a 4 fajtából tartania egy-egy készletet.

Jó tudni, hogy minél magasabb az ital alkoholfoka, annál magasabb hőmérsékleten kell fogyasztani. A vörösborokat döntő többségben például nagyobb hőfokon szervírozzuk, mint a fehéreket. A rosé és a silverborokat 8-12, az új, könnyed vörösöket 13-16, a testesebb fajtákat pedig 16-2o fok körüli hőmérsékleten szolgáljuk fel.

A fehérborokat -aperitifként- 8- 1o fok körül, az étkezéshez tálalt nedűket 8-12 fokon, a desszertborokat pedig 9-12 fokon tanácsos kóstoltatni. Bár a precíz szakértők szerint a felszolgálási hőmérsékletnek 2 fokkal alacsonyabbnak kell lennie a fogyasztási hőmérsékletnél, 1-2 fok bizonyára nem ront az élményen.

Külön iránymutatás van arra is, hogyan nyissuk ki a palackot. A takarókupak levágása után például meg kell törölni az üveg nyakát, majd függőlegesen tartva az üveget a dugóhúzóval nagyjából a 2/3-áig kell kihúzni a parafát, majd kézzel illik kivenni.

Fontos, hogy az éveken át érlelt borokat a szervírozás előtt néhány percre érdemes szellőzni hagyni. Ezt követően nekünk is meg kell kóstolni a bort (próbaízlelés), majd úgy kell tölteni a többieknek a palack törzsénél tartva az üveget, hogy látszódjon a “fő” cimkéje.

Még egy apróság: a bor töltését a leginkább tiszteletreméltó (a barátnő családjánál például érdemes a szülőkkel kezdeni) személynél kell indítani, majd jobb irányba továbbhaladni, és mindenkinél a jobb kezénél állva folytatni a műveletet.
A poharakat a 2/3 részükig illik tölteni, és persze csont nélkül, a palack nem érhet közben a pohárhoz.
Ahhoz, hogy a borból ne cseppenjen több a pohárba, a töltést követően kissé meg kell csavarni az üveget.

(sztarcafe.com)